Miután Báló Zoli kollégám remekül összefoglalta, hogy mi az az alvásparalízis, (vagy alvási bénulás, ha úgy tetszik) úgy döntöttem, hogy én is írni fogok az ezzel kapcsolatos élményeimről.

Első alvási bénulásos élményem.

Nagyjából 8-9 éves lehettem, amikor az első alvásparalízis élményem történt. Azt tudni kell, hogy akkoriban hatalmas X-akták függő voltam, és szentül meg voltam győződve, hogy az ufók (igen, én is tudom, hogy az UFO mit jelent, de elterjedt a kifejezés használata az idegenekre…) léteznek.

Kép forrása: 9gag

Szokásos este volt. Egy szobában aludtam a húgommal és az öcsémmel. Ők már régen elaludtak, mire nekem is sikerült, de ekkor valami történt. Arra ébredtem, hogy valami fényes lény áll mellettem, búgó hangot hallok és egy tapodtat sem tudok mozdulni. Egyedül a szememet voltam képes mozgatni. Rettenetesen ijesztő volt a dolog, úgy éreztem, hogy az alak folyamatosan közeledik és biztos voltam benne, hogy az idegenek jöttek el értem. Érdekes, hogy nem attól féltem, hogy engem elvisznek, hanem attól, hogy a mellettem fekvő testvéreimmel csinálnak valamit. Rendesen be voltam parázva.

Nem tudom, hogyan sikerült elaludnom, de az esetről évekig nem beszéltem senkinek. Teljesen hülyének néztek volna. Hogy mennyire beivódott a dolog a tudatomba, azt jól jellemzi, hogy azóta sem alszom abban a pozícióban, amiben aznap este aludtam. Már több, mint 20 éve. Pedig most már tudom, hogy mit történt.

Kalandjaim az alvási paralízissel 10-25 éves korom között.

Nagyjából 10-20 alkalommal volt élményem az alvásparalízissel az elmúlt 20 évben. Ez azt jelenti, hogy 1-2 évente átlagosan durván egy alkalommal biztosan részem van benne. Amikor kicsi voltam, rendszeresebben előjött. Ekkor azt hittem, hogy visszajöttek értem/hozzám. Mindig jött a fény és a búgó hang. Rettenetes volt. Évekig csak úgy aludtam, hogy a takaró teljesen a fejemre volt húzva. Akkor is, ha 30 fok volt.

Ráadásul, amikor először elmeséltem valakinek a dolgot, akkor aznap újra megtörtént. Így aztán nem is nagyon mertem megosztani senkivel, mert féltem, hogy bosszúból újra jönnek.

Kép forrása: 9gag

Aztán elkezdtem matracokkal foglalkozni és az alvás világa elég jól beszippantott magával. Ekkor találtam rá az alvásparalízissel kapcsolatban egy leírásra. Onnantól egy kicsit másként láttam a dolgot. Rájöttem, hogy senki nem jött el meglátogatni. Csak az agyam játszott velem. Hiába tudod ezt az infót amúgy, amikor ébren vagy. Elég nehéz racionálisan gondolkodni, amikor az éjszaka közepén arra kelsz, hogy egy alak áll melletted és bámul, te pedig nem tudsz mozogni…

Talán az utolsó keményebb “rohamom” tavaly lehetett, amikor az hallucináltam, hogy a lányom szobájába próbál egy fényes alak bejutni. Ez elég kemény volt. Mert itt úgy döntöttem, hogy most akkor is felkelek és szétütöm azt az izét. Ebből az elhatározásomból kívülről nézve a következő látszott: mozdulatlanul fekszem és artikulálatlan hangokat adok, kvázi hörgök. Mondanom sem kell, hogy az asszony azt hitte, hogy agyvérzést kaptam álmomban, de legalább felébredtem. Verekedni természetesen nem volt kivel. 🙂

Mi a legrosszabb az alvási bénulásban?

Már hosszú évek óta tudom, hogy ez egy állapot és nem szörnyek, boszorkányok, szellemek, vagy ufók állnak mellettem. De akkor, amikor ez a dolog történik – ahogy feljebb is írtam – nem vagy ennek biztos tudatában.

Mintha a takaró alatt biztonságban lennék… 🙂 Forrás: 9gag.

Emlékszem, régen úgy teszteltem, hogy eljöttek-e értem, hogy sunyiban elkezdtem mozgatni a lábujjaimat vagy az ujjaimat. Ha mozogtak, akkor nem kellett félnem és kibújhattam a takaró alól. Ezt néha azóta is csinálom, pedig takaró alá már csak akkor bújok, ha éppen egy ilyen “roham” után vagyok. Ezt még 31 évesen sem tudtam levedleni. Legutoljára tegnap este. Ha volt már részed alvási bénulásban, akkor megérted, miért teszek így, ha nem volt ilyen tapasztalatod, akkor ne is legyen. Sajnos ez az élmény mindenkit egy életen át elkísér…

Amennyiben érdekel, hogy mi és miért történik az agyadban, akkor kattints ide, ebben a cikkben összeszedtük: alvási bénultság – okok és összefüggések.

És ne félj, felébredsz! 🙂

Ha tetszett a bejegyzésünk, ne félj megnyomni a “Tetszik” vagy “Megosztás” gombokat. 🙂

A cikket a csillagok nyomkodásával tudod értékelni: